


Mindhárom gyermekünk nevelésénél fontos szerepet játszott a mese, a meseolvasás. Ha belegondolok 18 éve nem sok olyan este volt, hogy ne olvastam volna valamelyik gyerekünknek.
Talán soha nem volt ez kérdés számunkra, hiszen a férjem is és én is mindig is szerettünk olvasni. Én inkább az olvasós anyuka voltam, míg a férjem a fergeteges fejből mesékkel kápráztatta el a gyermekeinket, de olyanokat mesélt, amiket csak egy apuka tud.
Így hát 18 éve minden este (na jó, bizonyára volt kivétel) nyílnak a könyvek, az elmék és a képzeletek.
Mindhárom gyermekünk életében fontosak a könyvek a mai napig. Két nagyobb tizenéves gyermekünk imádja a könyveket, (nekik ehhez mi már rég nem kellünk ) igazán széles repertoár áll már a hátuk mögött, a tündérmesék és gyermekregények időszakát már rég felváltotta a kalandregények, sci-fik, fantáziabirodalmak világa, sőt a szépirodalomnak is helye van az olvasott könyveik között.
Legkisebb lányunk 7 éves, sokfajta mesét olvastunk már, mostanság jött el a nagymesék, a tündérmesék időszaka, és a regények is elkezdődtek.
De a mai médiaittas világban mivel is tud többet adni a mesélt, olvasott mese, mint a képernyőé? (A képernyő káros hatásait most elkerülöm….arra majd szentelek egy külön írást. )
Nagyon fontos lenne, hogy minden nap olvassunk, meséljünk a gyermekeinknek. Olyan sok mindentől szoronganak a gyermekeink, a változástól, a számukra még ismeretlen világtól mindenképp. S mit is igazol a mese az összes sárkányával és óriásával és banditájával? Azt, hogy a világunkban vannak rossz és gonosz dolgok. „Megértelek, hogy szorongsz”-mondja a mese. Viszont azt is mondja, hogy a gonosszal szembe lehet szállni, a félelmeinket le lehet győzni, becsomagolva a hamuba sült pogácsánkat, elindulva az ismeretlen nagyvilágba, és ki lehet szabadítani a királylányt a bűzös lehelletű sárkány fogságából. A kisgyermek természetesen a legkisebb királyfi helyében látja magát, ő maga is győzedelmeskedik, enyhítve ezzel szorongását, félelmeit és erősítve önbizalmát, önmagába vetett hitét.
Olvassunk hát sokat, meséljünk minden nap a gyermekeinknek. Ez az egyik legfontosabb ajándék, amit adhatunk nekik.
Szeretettek, F. Csikós Szilvi