Óvoda- és iskolaválasztás
Mire is van valójában szüksége egy három éves gyermeknek ahhoz, hogy testileg és lelkileg egészségesen fejlődhessen? Biztonságot adó környezetre, őt körülvevő szeretettel teli (határokat adni tudó) felnőttekre, mozgásra, játékra és mesére.
Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramja leszögezi, hogy a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége – s ezáltal az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze - a játék, mégpedig a szabad játékfolyamatok. Ez a kisgyermekek egészséges testi és lelki fejlődésének alapszükséglete. A szabad játék, ami lehetőleg minden nap, hosszantartóan, zavartalanul megvalósulhat. Elengedhetetlen mindez a lelki folyamataik kifejezésére, az őket érő ingerek feldolgozására és a fantáziájuk kibontakoztatására.
Mindemellett kiemelt fontosságú még a sok szabadban töltött idő, a mese, a vers, az ének, a zene, a rajzolás, a kézimunka, s mindezek nem a teljesítményre koncentrálva, hanem az alkotás, a folyamat öröme miatt végezve. Tehát az óvodaválasztásnál, mindenképp figyelembe venném, hogy az óvoda (az óvodapedagógus) hogyan vélekedik minderről.
Nagyon sok szülő nem intézményt, hanem óvodapedagógust választ. S mennyire jól teszi. Hiszen a nevelőmunka kulcsszereplője az óvónő, így kiemelkedően fontos az ő személyisége. Fontos tudni, hogy a kisgyermekek (születésüktől egészen 8-9 éves korukig) utánzással tanulnak, ezért meghatározó az óvónő szeretetteljes, elfogadó, segítő, támogató és határozott személyisége. Mindenképp bátorítom a szülőket, hogy az óvodai beiratkozás előtt ismerkedjenek meg gyermekük leendő óvónőjével, hiszen nem mindegy, hogy milyen nevelő mellett fogja gyermekük tölteni az óvodás éveit. S természetesen az is fontos szempont, hogy mi felnőttek (szülők és a pedagógus) tudunk-e kölcsönös bizalomban, együttműködő partnerek lenni gyermekünk nevelésében. Mert most már ez egy közös feladat lesz, s ehhez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom és együttműködés.
Az iskolaválasztásnál mindenképp olyan iskolát vagy tanítót választanék, aki jól tudja, hogy szeptemberben az iskolába még óvodás gyermekek érkeznek, nem pedig iskolások. Aki jól tudja, hogy ezek a gyermekek még néhány héttel ezelőtt az óvoda udvarán játszottak, s időre van szükségük a változáshoz, s majd szépen lassan érnek meg az iskolára az elkövetkező időszakban, és nagy egyéni eltérésekkel. S ez így természetes, így van jól.
Ahhoz, hogy a gyermekek ebben az életkorban egészségesen fejlődjenek, szükségük van még mindig sok mozgásra, kreatív tevékenységekre, s ha elfáradnak, de jó lenne, ha lenne egy csendes pihenősarok, ahol az elsős még egy kicsit bekuckózhat pihenni! A gyermekeknek arra van szükségük, hogy figyeljenek az ő életkori sajátosságaikra.
Olyan iskolát választanék a gyermekem számára, ami gyermekközpontú (emberközpontú), nem pedig tananyag központú.
Olyan iskolát választanék, ahol épp úgy figyelnek a gyermek testi és lelki egészségére, mint az oktatására.
Olyan iskolát választanék, ahol a hangsúly az együttműködésen van és nem a versengésen, ahol támogatják a gyermekem kreatív gondolkodását, erősítik az önbizalmát, építik az önértékelését, hogy felnőttként ezekre a biztos alapokra támaszkodva állhassa majd meg a helyét a világban.
Sajnos nem titok, hogy a jelenlegi közoktatás több sebből vérzik, s igazán nagy teher hárul a pedagógusokra. A jó hír viszont az, hogy kellő körültekintéssel és odafigyeléssel meg lehet találni azokat a szeretettel teli pedagógusokat, akik a legjobb úton fogják kísérni gyermekeinket.
S mérhetetlenül fontos, hogy azzal, hogy a gyermekünk bekerül egy oktatási intézménybe, mi szülők nem kerülünk háttérbe a nevelésben. SŐT! Kiemelkedően fontos a mi szülői szerepünk, hiszen továbbra is mi maradunk gyermekünk számára a biztonságot adó bástya, a minta, a szerető, elfogadó és határokat adó közeg. Mi vagyunk neki az otthon, ahonnan erővel felvértezve útnak indulnak a nagyvilágba, mint a legkisebb királyfi, s majdan térnek haza megpihenni, feltöltődni, új erőt gyűjteni.
F. Csikós Szilvia
mentálhigiénés szakember